Nyilvános elemzéseink

Az ELTE ÁJK Hallgatóinak viszonya a Nemzeti Konzultációhoz

A bevándorlás súlyosságát, a Nemzeti Konzultáció intézményét, és Soros György személyét illetően egységes és egyértelmű álláspontot alakított ki az ELTE ÁJK hallgatóinak többsége. A PROKON 2017. október 9-13. között közvélemény-kutatást végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar hallgatói körében, melynek aktualitását a „Soros-tervvel” kapcsolatos Nemzeti Konzultáció adta. A kérdőív kitöltése online formában, anonim módon történt és 296 hallgató szolgáltatott felhasználható adatot.

A megkérdezettek 99 százaléka hallott már a Nemzeti Konzultációról, ám nagy részük negatívan ítéli meg az intézményét, és minimális közöttük a konzultáción való részvételi szándék. Soros György személyét illetően is markáns többség alakult ki a kitöltők között, a válaszadók többsége semleges véleményen van róla annak ellenére, hogy Soros központi figurája volt a Kormány kommunikációjának. Ugyancsak egyértelmű a bevándorlók kényszerbetelepítésére adott válasz is, a nagy többség elutasítja azt, ugyanakkor az is jól látszik az eredményekből, hogy a Soros személyét pozitívan megítélők között jóval nagyobb azok aránya, akik a kényszerbetelepítésről is pozitívan nyilatkoztak.

A kérdőívben megfogalmazott általános kérdésekkel kapcsolatosan az látható, hogy a magukat „baloldali – liberális”-nak vallók és a „jobboldali-konzervatív” csoport tagjai között a feltett kérdések többségében egyetértés mutatkozik, így amellett, hogy mindkét halmaz elismeri, hogy a bevándorlás hordoz magában veszélyt, annak kezelését is az Unió előtt álló egyik legfontosabb kihívásnak tartják. Soros tevékenységének és a Nemzeti Konzultáció megítélésének vonatkozásában azonban a két csoport között markáns különbség mutatkozik.

A teljes elemzés megtekinthető az alábbi linken: PROKON_Nemzeti_Konzultáció


Uralom az internet felett
Első rész: Digitális nagyvállalatok terjeszkedése

A XXI. század és főleg az utóbbi évek legnagyobb politikai vitái az Európai Unióban végső soron egy olyan dilemma köré csoportosultak, mely már sok évtizede újra és újra felbukkant mint a politikai térben felmerülő problémák eredője. Ez nem más, mint a nemzetállamok (vagy a szupranacionális szervezetek) és a multinacionális vállalatok közötti feszültség. Ebből a perspektívából joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan érvényesíthető a tisztességes verseny az online térben. Milyen ellenőrzési eszközökkel rendelkezik egy állam afelett a cég felett, ami több millió állampolgára teljes online-életéhez fér hozzá, és végső soron van-e esély arra, hogy ezzel a tudásfölénnyel visszaéljenek?

A digitális nagyvállalatok már lassan egy évtizede képezik a kelet-európai emberek életének szerves részét. Nem feltétlenül találkozunk velük szemtől szembe, de szolgáltatásaikat nap mint nap használjuk számítógépünkön és okostelefonunkon. A leegyszerűsített alapvetés a következő: a digitális önkiteljesedés közben információt szolgáltatunk magunkról, míg viszonzásként egy állandóan frissülő és funkciókban gazdag platformot kapunk a kapcsolattartásra és egyéb online tevékenységekre. Ez önmagában nem is hangzik rosszul, viszont a politika és a döntéshozás szintjén megjelennek olyan aggályok, melyeket talán a demokráciadeficit újféle értelmezéseként is le lehet írni. Az egyes nemzetállamok pedig egy olyan kihívóval néznek szembe, mely befolyásosabb minden eddigi nemzetközi intézménynél, ugyanis ezeknek a cégeknek a termékei (Alphabet, Facebook) minden 12 éves telefonján megtalálhatóak. Itt pedig egy olyan – nem állami – szűrőről beszélünk (függetlenül attól, hogy az mennyire kívánatos), amely nemcsak, hogy egy kézben összpontosul, de a klasszikus értelemben vett „politikai felelősségvállalás” megszokott intézményeinek sem tartozik beszámolási kötelezettséggel.

A tudatos internethasználatra csak az utóbbi időben fektet nagyobb hangsúlyt a nemzetközi politika, de a letagadhatatlan előnyök mellett igazolódni látszik az a régóta hangozatott megállapítás, miszerint: ha az interneten valami ingyen van, ott mi vagyunk az áru.

A teljes elemzés megtekinthető az alábbi linken: Uralom_az_internet_felett_I_PROKON_Dávid_Benjámin_1120


“Látjuk épülni az Úristen nélküli falansztert”

1947. augusztus 31-én tartották Magyarországon a hírhedt „kékcédulás választásokat”, ahol a Magyar Kommunista Párt – Rajk László belügyminiszter hathatós segítségével – számos csalást követett el a győzelem megszerzése érdekében. Erre a Szovjetunió által szorgalmazott kommunista hatalomátvétel miatt került sor. Minden erőfeszítés dacára a kommunisták csak a szavazatok 22%-át kapták, ám ebben a politikai légkörben már nem a választók akarata döntött az ország sorsáról. A Kommunista Párt végleg maga alá gyűrte a demokratikus pártokat, s megtette az első lépést az egyeduralom felé.

A teljes elemzés megtekinthető az alábbi linken: Látjuk_épülni_az_Úristen_nélküli falansztert_CSARNAI_MÁRK_PROKON


A győztes: Macron

A 2017-es francia elnökválasztás nagy áttörést hozott Franciaország politikai életében, ugyanis Emmanuel Macron személyében olyan jelölt győzött 66,06 százalékkal, aki bár szocialista múlttal rendelkezik, a hagyományos pártokon kívül pozícionálta magát, a bal-jobb törésvonal meghaladását hirdetve. A választás jelentőségét mutatja, hogy soha ezelőtt nem kapott még ekkora támogatást második fordulóban szélsőjobboldali jelölt, mint Marine Le Pen, aki a szavazatok 33,94 százalékát szerezte meg.

A második forduló két jelöltje között kibékíthetetlen világnézeti szakadék oda vezetett, hogy a két forduló között előtört a személyeskedő hangnem, ami addig szinte egyáltalán nem jellemezte az addigi kampányt. Macron és Le Pen különösen a migrációt és az Európai Unió jövőjét érintő kérdésekben képviseltek teljesen ellentétes álláspontot, de a gazdasági és oktatásügyi ügyekben sem tudtak egyetérteni. Macron Le Pennel szemben Európa-párti, helyesnek véli Angela Merkel migrációs- és Európa-politikáját. Macron győzelmének hátterében talán éppen az áll, hogy a franciák többsége fél az esetleges EU-ból való kilépéstől, mely nem meglepő egy olyan ország részéről, aki sokat profitál az integrációból, például a mezőgazdasági támogatásokon keresztül.

Az idei elnökválasztás legszembetűnőbb eleme, hogy korábban még sohasem szerepeltek ennyire rosszul a hagyományos jobb- és baloldali pártok jelöltjei. A hagyományos jobbközép párt (Les Républicains) jelöltje François Fillon harmadik helyen végzett az első fordulóban, míg a Szocialista Párt indulója, Benoît Hamon csak az ötödik helyet tudta megszerezni. A republikánusok esetében a népszerűtlenséget a Fillon körül kirobbant botrány erősítette, melynek következtében jelentősen visszaesett mind a párt, mind a jelölt támogatottsága. A szocialista Hamon gyenge szereplésének egyik oka, hogy a kudarcos Hollande-éra örökségét kénytelen volt magával cipelnie, másrészről nem tudott bíztató programmal fellépő, karakteres politikusként bemutatkozni.

A mérsékelt oldalak hanyatlásával egy időben, a válságoktól terhelt Franciaországban megerősödtek a szélsőségek. A második helyen a szélsőjobboldali Marine Le Pen végzett, de a szélsőbaloldali, rendszerkritikus Jean-Luc Mélenchon is jól szerepelt, hiszen az első fordulóban a negyedik helyen végezve megelőzte a szocialista indulót. Egy ilyen helyzetben, amikor a szélsőségek ennyire teret tudtak hódítani, sok francia úgy gondolta, hogy inkább a „kisebb rosszra”, a centrista Macron-ra szavaz, még akkor is, ha programjával esetleg nem ért egyet.

A teljes elemzés megtekinthető az alábbi linken: Prokon_A_Győztes_Macron


Lángoló Európa?

Az elmúlt két évben terrortámadások sora rázta meg Európát, amelyek a migrációs válság jelentette kihívás mellett nagyobb megterhelést jelentettek a kontinensnek. Az, hogy 2015-ben és 2016-ban több, jól szervezett, „sikeres akciót” tudtak végrehajtani terrorista erők, több tényező együttes hatása, ugyanakkor a migrációs válság során keletkezett biztonsági rést ki tudták és ki is használták az elkövetők. A 2015. novemberi párizsi terrortámadás elkövetői között három olyan férfi volt, akik hamis útlevéllel, a balkáni migrációs útvonalon keresztül lépett be az Európai Unió területére. A menekülthullámot kihasználó terroristák csak a problémák egy részét jelentik, ugyanilyen – ha nem nagyobb – relevanciával bír a megérkezettek (körülbelül 1 800 000 ember!) integrációja.

A terrorista szervezetek stratégiai céljai között szerepelhet a társadalom polarizálása, vagyis két ellentétes tábor létrehozása, mellyel sikeresebben tudják radikális üzeneteiket terjeszteni. Minden egyes terrortámadással közelebb kerülnek e céljuk megvalósításához. A terrorizmus, mint a gerilla hadikultúra egyik formája, aszimmetrikus hadviselést eredményez. Az ilyen jellegű hadviselést előidéző csoportok egyik jellemzője pedig, hogy politikai célkitűzésekkel rendelkeznek, tehát konkrét, a politikai életben megjelenő változást szeretnének kierőszakolni. A háborús narratíva európai figyelmen kívül hagyása kedvez a nemzetközi terrorszervezetek számára, melyek eleve előszeretettel nyúlnak a pszichológiai hadviselés eszközeihez, mint amilyen a békében élő lakossággal szembeni harc is, ezáltal pedig a társadalom megfélemlítése.

Mindezek tükrében azt vizsgáltuk, hogy a 2015-ös évben kirobbant migrációs válság mennyiben hozott változást Európa biztonságpolitikai helyzetében, milyen összefüggések állnak fenn a migránsválság és az elmúlt másfél év terrorista merényletei között, illetve milyen következményei lehetnek az Európai Unió biztonságára nézve ez ellenőrizetlen úton történő nagymértékű bevándorlásnak.

A teljes elemzés megtekinthető az alábbi linken: Prokon_Lángoló_Európa_Dósa_Hanna


Hosszútávú kapcsolat – Trump és a politika

Donald Trump november 8-án lezárult elnöki kampányát rendkívüli médiafigyelem kísérte, azonban korábbi politikai tevékenységének csak egyes részletei kerültek a figyelem központjába, nem született a témáról átfogó összefoglalás. Ami jelentős hiányosság a média részéről, hiszen Trump sikere nem érthető meg teljesen úgy, hogy politikai múltját figyelmen kívül hagyják, vagy csak saját szempontjaik alapján ragadnak ki belőle részleteket. Számos érdekességet tartogat az Egyesült Államok leendő 45. elnökének politikához kapcsolódó korábbi viszonya, annak ellenére, hogy ezelőtt sosem volt hivatalos politikus. Már ikonikus felhőkarcolója, a Trump Tower építése idején is ilyen jellegű konfliktusba keveredett, és ezután folyamatosan volt valamilyen kapcsolata a politikával. Külön hangsúlyozandó az is, hogy nem a mostani volt első kísérlete az elnökség megszerzésére, és 2016-os kampánya számos elemének van régre visszanyúló előzménye: többek között a médiafigyelem kihasználásának receptje sem új keletű. Mindezek figyelembe vételével feltételezhető, hogy Trump 2016-os indulása egy régóta előkészített tervet követett, melynek végrehajtására kivárta a megfelelő pillanatot.

A teljes elemzés megtekinthető az alábbi linken: Hosszútávú_Kapcsolat_Szikinger_István


A negyvenötödik – Donald Trump útja az elnöki székig

Donald J. Trump az Egyesült Államok 45. elnöke. Minden előzetes várakozás ellenére a magyar idő szerint keddről szerdára virradóra történő szavazáson a republikánus jelölt nyerte el a Mr. President megnevezést. A végeredmény ismeretében kijelenthető, hogy a közvélemény-kutatók (ahogyan a Brexit esetében sem) nem bizonyultak pontosnak. Az országosan mért 3-4%-os Clinton-előny végül egyáltalán nem mutatkozott meg.

Trumpot, az anti-establishment jelöltjét, meghökkentő stílus és a politikai korrektség teljes hiánya repítette el a Fehér Házig. A New York-i milliárdos, akit a saját pártvezetése sem támogatott teljes mellszélességgel, a beteljesülése annak a nyugati világban uralkodó közhangulatnak, ami le akar számolni a politikai korrektséggel, a profi politikusi világ megalkuvásával és a neoliberális világképpel.

Az elnökválasztási elemzésünkben megpróbáljuk összefoglalni az idevezető eseményeket, megvizsgálni Trump útját a választás estéjéig, összehasonlítjuk a két jelölt szavazóbázisának összetételét, az egymáshoz való viszonyukat és nem utolsó sorban azokat a botrányokat, amik végigkísérték a másfél éves kampányt, ami idáig vezetett.

A választásnak vége, azonban Donald Trumppal a Fehér Házban, a hazánk szempontjából is fontos események csak most fognak elkezdődni.

A teljes elemzés megtekinthető az alábbi linken: Prokon_A_Negyvenötödik


SAJTÓSZABADSÁG – Az ELTE ÁJK hallgatóinak véleménye a sajtószabadságról és a Népszabadság bezárásáról

Elméleti kérdésekben összhang, aktuális kérdésekben megosztottság jellemzi az ELTE ÁJK hallgatóit a sajtószabadság kérdésével kapcsolatban. A felmérés aktualitását az adta, hogy 2016. október 8-án bejelentette a Mediaworks Hungary, hogy felfüggeszti a Népszabadság kiadását. A kérdőívben egyszerre igyekeztünk megkérdezni a hallgatókat az előbb említett üggyel kapcsolatban, valamint kíváncsiak voltunk a sajtószabadsághoz fűződő általános viszonyukra.

Ennek megfelelően a Prokon 2016. október 26. és 29. között végezte el a közvélemény-kutatást az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-, és Jogtudományi Kar hallgatóinak körében. A kérdőív kitöltése online formában, anonim módon történt, és közel 229 hallgató szolgáltatott felhasználható adatot. A megkérdezettek közel 99 százaléka hallott a Népszabadság kiadásának felfüggesztéséről, így mondhatjuk, hogy a történtek részét képezték az aktuális közbeszédnek.

Az általunk megfogalmazott állítások nagy része egyetértést váltott ki a különböző önbesorolással rendelkező hallgatók körében. Négy állítás azonban különösen terheltnek bizonyult politikailag. Ezek a magyarországi sajtószabadságot, a külföldi lapok befolyását és értékelését, valamint a Népszabadság megszűnésének okát firtatták. Ahogy az a lenti diagramon is látható, a magukat „baloldali – liberális”-nak vallók és a „jobboldali-konzervatív” csoport tagjai ezekben a kérdésekben ellentétes állást foglaltak el.

Érdekesség, hogy míg a „baloldali – liberális” csoport tagjai egyértelműen véleményt tudtak alkotni a Népszabadság bezárásával kapcsolatban, melynek értelmében a válaszadóik többsége (89,5 százalék) nem értett egyet a sajtóorgánum piaci indoklású megszűnésével, addig a „jobboldali – konzervatív” halmazban komoly megosztottságot okozott a kérdés. A válaszadók 37,5 százaléka nem tudta elfogadni ezt a magyarázatot, míg 44,6 százaléka ezzel magyarázta az újság és hírportál megszűnését.

A teljes elemzés megtekinthető az alábbi linken: Prokon_SAJTÓSZABADSÁG


Németország felelőssége – A török helyzet, a menekültválság és a terrorizmus megoldása Németország szemszögéből

Angela Merkelnek és kormányának olyan döntéseket kell meghoznia, melyek az Unió jövőjét befolyásolják. A török kérdés rendezése, a menekültválság és a terrorizmus visszaszorítása önmagukban is nehezen megoldható problémák. Jelen helyzetben ez a három pont összekapcsolódott, így a megszülető válasznak mind a három kérdést rendeznie kell. Ennek a döntésnek, vagy döntéseknek a meghozatalára kevés idő áll rendelkezésre. Amennyiben Berlinben nem megfelelő válasz születik, akkor az Európai Unió nagyobb nyomás alá kerülhet, mint korábban.

Németország méreténél és gazdasági erejénél fogva a legerősebb tagállam az Európai Unión belül. Nagy-Britannia kilépésével Németország súlya még jelentősebb lett, mint korábban. Miután a külpolitikai döntések meghozatala tagállami hatáskör, Berlin álláspontja önmagában jelent meghatározó és megkerülhetetlen irányt. Következésképpen, az Uniót kívülről érintő kihívásokra Berlinnek minden esetben reagálnia kell, nem vonulhat háttérbe. Ez a fajta Unión belüli vezető szerep nem csak a német döntéshozók viselkedését, hanem a német közvélemény gondolkodását is érinti.

Németországnak a külpolitikai döntések meghozatalakor egyszerre kell külső és belső feltételeknek megfelelni. Figyelembe kell vennie az Európai Uniónak az érdekeit, melynek meghatározása minden esetben vitatott. Egyes kérdésekben, pedig szöges ellentét van a tagállamok között, mint például a menekültpolitika. Másrészt demokratikus mivoltából adódóan a német közvélemény akaratát is figyelembe kell vennie a döntéshozóknak. Hosszabb távon nem folytathat olyan politikát Németország, mely a népakarattal szemben áll. Jelenleg három terület van, melyre a közeljövőben egyértelmű és határozott választ kell adni. Tisztázni kell az Európai Unió és Törökország kapcsolatát, meg kell határozni a jövőbeli együttműködés kereteit. A török problémához szorosan kapcsolódik a menekültkérdés újragondolása és egy B-terv megalkotása. Végül az egyre gyakoribbá váló terrortámadásokra a német államnak még azelőtt választ kell adnia, hogy a polgárok bizalma megrendülne Németország védelmi képességében. Az alábbi elemzés napjaink Európát érintő legfontosabb kérdéseit igyekszik körül járni Németország szemszögéből.

A teljes elemzés megtekinthető az alábbi linken:
PROKON_Németország_felelőssége_Rotyis_Bálint


Az ELTE ÁJK hallgatóit megosztja a kötelező kvóta kérdése

A PROKON 2016. május 4. és 7. között végzett közvélemény-kutatást az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar hallgatóinak körében. A kérdőív kitöltése online formában történt, és 161 hallgató szolgáltatott felhasználható adatot.
Kérdőívünkben igyekeztünk megtudni, hogy miként vélekednek a hallgatók a kötelező betelepítési kvótáról és az aktualitását adó migráns-kérdésről. A kitöltők 96,7 százaléka hallott a kormány népszavazási kezdeményezéséről, melynek tartalmára mi is rákérdeztünk. A válaszadók 36,6 százaléka szavazna igennel, 47,2 százaléka nemmel, míg 16,1 százalékuk nem tudja, milyen választ adna a kérdésre. Ennek tükrében a biztos válaszadók többsége: 56,3 százaléka utasítja el a kötelező betelepítési kvóta intézményét.
Kérdőívünkben a válaszadók értékelhették egyes pártok és politikusok kötelező kvótához fűződő álláspontját. A válaszok alapján a Fidesz-KDNP és a Jobbik bizonyult a legelutasítóbbnak, míg az MSZP és a DK a legmegengedőbbnek. Politikusok tekintetében Orbán Viktor véleménye bizonyult a leghatározottabban kényszerkvóta ellenesnek, míg Gyurcsány Ferencé a legszorgalmazóbbnak.
A kérdőívünkben feltett valamennyi kérdésben megosztottságot mutattak a hallgatók önbesorolásuk tükrében. Míg a magukat liberálisnak és baloldalinak sorolók jelentős többsége nem lát kulturális veszélyt a migrációban, addig a konzervatívok és jobboldaliak többsége igen. A magukat liberálisnak és baloldalinak egyszerre vallók közel ugyanannyian utasították el, és értettek egyet azzal az állítással, hogy a migráció olyan álprobléma, melyet a magyar kormány gerjeszt.

A teljes elemzés megtekinthető az alábbi linken:
PROKON_Az_ELTE_ÁJK_hallgatóit_megosztja_a_kötelező_kvóta_kérdése


Vasárnapi boltzár: ideológiai kérdés

A PROKON Kutató és Elemző Társaság 2016. április 14. és 17. között végzett közvélemény-kutatást az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-, és Jogtudományi Kar hallgatóinak körében. A kérdőív kitöltése online formában történt, és közel 430 hallgató szolgáltatott felhasználható adatot.
A begyűjtött adatok első olvasatánál szembetűnő volt, hogy a többség üdvözölte a vasárnapi boltzár eltörlését. A felszín szemrevétele után azonban kiderült, hogy a kérdés megítélése sokkal inkább változik a politikai és ideológiai önbesorolás kapcsán, mint bármilyen más tényezőnél. A kitöltők neme, életkora (lévén, hogy egyetemisták körében mértünk) és az általuk végzett szak nem szolgált specifikumként a kutatás tárgyának megítélése szempontjából.
Éppen ezért elemzésünk – miután bemutatja a kitöltők halmazát – az ideológiai és a politikai önbesorolás kapcsán igyekszik körüljárni a vasárnapi boltzár kérdését. Látható lesz, hogy a magukat liberálisabbnak valló hallgatótársaink szinte teljes mértékben üdvözlik a boltzár eltörlését, míg a konzervatívabbak körében, közel a fele válaszoló „nem”, vagy „inkább nem” ért egyet a törvény visszavonásával. Hasonló különbségeket fedeztünk fel a bal-jobb skálával kapcsolatban is, igaz itt az álláspontok közelebb álltak egymáshoz.
Míg a konzervatívok közel negyede jelölte meg a „Fontosnak tartom, hogy a családok együtt töltsék a vasárnapot, és ezt elősegítette a vasárnapi boltzár.” állítást, mint azt, amivel leginkább egyetért, a liberálisok körben ez csupán 4,1 százalék volt.

A teljes elemzés megtekinthető az alábbi linken:
PROKON_Vasárnapi_boltzár_ideológiai_kérdés


Az ELTE ÁJK hallgatóinak véleménye a halálbüntetésről

A PROKON Kutató és Elemző Társaság 2015. április 29. és 2015. május 5-e között felmérést végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának hallgatói körében, melynek során 567 fő önkéntes alapon, online formában töltötte ki a kérdőívet. A felmérés célja az volt, hogy kiderüljön, hogy a hallgatók miként viszonyulnak a halálbüntetés intézményéhez. A kutatás aktualitását a 2015. április 22-i kaposvári gyilkosság és ennek eredményeként született közéleti vita eredményezte. A vita alapját Orbán Viktor halálbüntetéssel kapcsolatos beszéde jelentette, mely bel- és külföldön egyaránt komoly visszhangot váltott ki.

A teljes elemzés megtekinthető az alábbi linken:
PROKON_Az ELTE ÁJK hallgatóinak véleménye a halálbüntetésről