Otthonról haza | A metszet.info összefoglalója

Múlt hétvégén a PROKON Egyesület és a KoMPoT (Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága) egy közéleti és a határon túli magyarok helyzetével foglalkozó konferenciát rendezett a vajdasági Bácsfeketehegyen, melyen részt vett a PROKON kolozsvári, és az újonnan alakult szegedi alapszervezete is. Beszámolónkat nem csak alább olvashatjátok, hanem itt meg is tudjátok hallgatni – egy kis plusz tartalommal!

Manapság azt mondják, nem is történt meg, ha nincs róla egy Facebook- vagy egy Insta-poszt; a Vajdaságban ez úgy hangzik: nincs is igazi vendéglátás, vendégfogadás pálinka és húsos tál nélkül. Megismerhettük a Vajdaság borkultúrájának jellegzetességeit, megkóstolhattuk a helyi borokat, mindezt élő népzene kíséretében, így még a délvidéki népdalok gyönyörű világába is bepillantást nyerhettünk, nem beszélve a hozzájuk tartozó táncokról. Emellett az este remek lehetőséget biztosított határokon átívelő barátságok, ismertségek megkötésére, melyekre talán most van a legnagyobb szükség, amikor a magyarságnak mindenhol támadásokkal, veszélyekkel kell szembenéznie.

A szombati programsorozatot Sárközi István, a Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület korábbi elnökének helytörténeti előadása nyitotta. Mesélt a Vajdaság, és ezen belül Bácsfeketehegy történelméről, arról, hogy milyen megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie a helyi lakosságnak. Az a példa is jól mutatja, hogy mennyire ragaszkodtak a szülőföldjükhöz a helyiek, és hogy mennyire elszántak voltak már az őseik is, mikor az 1848-49-es szabadságharc után az elmenekült lakosság visszatérve a sóval behintett faluba, a semmiből újjá tudott szerveződni. Megismerhettük, hogy milyen etnikai változásokon ment keresztül a vidék a világháborúk után, és hogy tudnak együtt élni a különböző nemzetiségek a mai napig Vajdaságban. Elmondta, hogy az autonómia által biztosított jogok, és az utóbbi időben végbemenő gazdasági fejlesztések ellenére sajnos még most is jellemző az elvándorlás, ami nagy problémát jelent a térség számára.

Előadások mellett műhelymunka is zajlott: egyrészt arra kerestük közösen a megoldást, hogy milyen olyan egyedi terméke, jellegzetes vonása lehet a Vajdaságnak, amely unikumként megmutatható Európa és a világ számára gazdasági fellendülést hozva.

A KoMPoT egy együtt-gondolkodásra hívott minket: az erdélyi magyarság helyzetét vettük górcső alá. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy amit a Vajdaságban sikeresen elértek az itt élő magyar közösségek, az a Székelyföldön, vagy akár egész Erdélyben miért nem akar sikerülni.

Elfogadta a meghívásunkat a konferenciára Szili Katalin Miniszterelnöki Megbízott Asszony és Kalmár Ferenc András Miniszteri Biztos Úr is. Közös előadásuk a „Mit tehet a magyar kormány?” címet viselte. Szili Katalin kiemelte, hogy az autonómiatörekvések szempontjából kiemelten fontos a Vajdaság helyzete. Példaértékű, ahogy a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács biztosítja a jogait az ott élő magyar közösségnek. Hangsúlyozta, hogy ezek a törekvések a Délvidéken érvényesülnek a leginkább, ezt mutatta a konferencia sikeressége is. Napirendre került a magyarság hányattatott sorsa a történelem során, illetve a rendszerváltás hatásairól is beszéltek. Magyarország és a határon túli magyarság helyzetét az Európai Unióban, valamint a magyar kisebbség megpróbáltatásait ugyanezen dimenziókon keresztül említették meg. A két igen tapasztalt politikus élményeikkel és érdekes történeteikkel érzékeltette a téma fontosságát. Az előadás után a Metszetnek lehetősége nyílt interjút készíteni Szili Katalinnal és Kalmár Ferenc Andrással is, amely írásokból részletesebben is kiderülnek nézeteik.

Míg az interjúk készültek, a szombati nap utolsó előadását Juhász Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségi tagja tartotta „Politikai viszályok a Vajdaságban” címmel. Ismertette a Vajdasági Autonóm Tartomány és ezen belül a VMSZ működését, beszélt a magyarok érdekérvényesítési képességeiről, a sikeresnek mondható együttműködésről a többi nemzetiséggel. Hangsúlyozta, hogy nagy erőt jelent, hogy a helyi magyarság politikailag is összefog a közös érdekek védelmében, ami más külhoni térségekben nem feltétlenül van így. Ami a szerbiai magyarságnak a kultúra, az oktatás és nyelvhasználat szempontjából fontos, annak anyagi hátterét is sikerült megteremtenie ennek az összefogásnak. Megdöbbentő volt hallani, hogy több településen sok évtized után sikerült újra magyar óvodát, és magyar iskolai osztályokat indítani. Kiemelte a magyar kormány 50 milliárd forintos gazdaságfejlesztési programját is: elképesztő, mennyire komplex és összehangolt munka működteti ezt a rendszert, amit a Vajdaságban létrehoztak, kezdve a pályázatok elbírálásától a folyamatos felügyeleten keresztül teljes mértékben nyomon követhető minden.

Ennek a támogatásnak elsősorban helyi magyarok a kedvezményezettjei, emellett az egész térségre nagyon jó hatással van, így nem ad okot a támogatásokkal kapcsolatos ellenérzésekre a szerb kormány részéről. A szakmázás persze nem írhatta felül a családias hangulatot.

Köszönjük a szervezőknek és vendéglátóinknak, hogy megvalósították ezt a hétvégét, ahol mindenki, éljen bárhol is a mindennapok során, úgy érezhette, hogy otthonról hazajött!

Az összefoglalót Horváth Panna és Török Bálint írta.